2016. szeptember 28., szerda

Prológus

Sziasztok, blogmanók. :D 
Mivel meséltem, hogy újrakezdem az írását ennek a közkedvelt történetnek, 
most neki is kezdek. Igaz, megígértem, hogy az új design érkeztéig nem
lesznek újabb fejezetek, de nem tudom megállni. Az alapötlet amúgy marad, 
csak kisebb változtatások lesznek benne. 
Jó olvasást hozzá! xoxo Writer Girl

    Anya mindig is romantikus lélek volt. Hitt abban, hogy mindenkinek megvan a társa ebben a nagy világban, hitt az igaz, örökké tartó szerelemben, s abban, hogy az emberek jók és kedvesek. Anya áldott lélek volt. Egyetlen hibája, hogy egy álomvilágban élt. Segíteni akart minden emberen. Nem is csoda, hogy azonnal vonzódni kezdett apámhoz, ahogy megpillantotta őt az iskola folyosóján. 
Apa egy sérült ember volt, kiskora óta verték őt, s idősebb mostoha bátyja sok mást is tett vele. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy később olyan lett, amilyen. 

    Nagy szerelem volt az övék, akár egy nyári vihar, csakhogy, mint egy hurrikán, ez is mindent elsöpört. Alig három hónap után házasodtak össze, a nagyszüleim minden tiltakozása ellenére. Két hónap múlva anya terhes lett a bátyámmal, Jake-kel. S ekkor minden rosszra fordult.
    Apa tombolt, mikor meghallotta a hírt. Követelte anyától, hogy vetesse el a gyereket. Ekkor ütötte meg őt először. Ha anya nem lett volna annyira vak és szerelmes, lehetett volna az utolsó alkalom is. Ám ő úgy gondolta, egyszeri alkalom volt mindez, csupán felindulás. Mekkorát is tévedett! 
    A következő csapás akkor érkezett, mikor a bátyám a világra jött. Apa ismét veszekedett, ordította, hogy neki nem kell fiú, tüntessék el a házból. Ahogy pedig Jake nőni kezdett, úgy romlott a helyzet. 
Én ebben a szörnyű családi állapotba születtem, Mackenzie Morgen néven. Én lettem a lány, aki annyi szörnyűségen ment át. S mikor legkevésbé számítottam volna rá, egy olyan személy hozta vissza az életembe a fényt, akitől azt a legkevésbé gondoltam volna. 


    A konyhapulton ülök, kezemben a kedvenc babámmal. Anyát bámulom, aki egy robothoz hasonlóan kapkod a konyhában. Arca elsápad, remeg és minduntalan összerezzen, miközben az órát lesi. Tudom, miért. Apa pontosan tizenhat perc múlva érkezik meg. Addigra mindennek tökéletesen kell állnia.

    Apukám egy rettentően precíz ember. Számára a tökéletesség volt a normális, s ha a munkában nem mentek jól a dolgok, itthon vezette le a feszültséget. Azt pedig senki sem akarta.
Jake lép a konyhába, kócosan, kezében a játék hokiütőjével. Arcát sár lepi, ruháját por, és tele van kisebb-nagyobb zúzódásokkal. Szemében pedig az a csillogás, amit oly ritkán látok. Apa szerre ölte  azt ki...
  - Anya, átjöhet Isaiah játszani? - mereszt hatalmas bociszemeket. Máskor ez mindig hatásos, most azonban a megszólított szinte nem is figyel rá, leköti a figyelmét, hogy a percek múlását figyelje.
  - Most nem, kicsim. - motyogja, kiemelve a húst a sütőből. - A segítségetekre van szükségem. Terítsétek meg nekem az asztalt. Tudjátok, hogyan kell.
Megtesszük, amit kér. Külön figyelek, hogy a szalvéták a megfelelő szögben legyenek behajtva, továbbá arra is, hogy még véletlenül se kerüljön apához olyan villa, kanál vagy pohár, mint amilyen nekünk van. Ez az egyik legfontosabb szabály a sok ezer másik közül, és amennyiben nem tartjuk be, apa bőrszíjjal ver minket. Egyszer kaptam belőle, de annyira felhasadt a bőr a hátamon, hogy hetekig nem mertem iskolába menni, nehogy valaki véletlenül is észrevegye.

    Alig végzünk a dolgunkkal, csörög a kulcs, nyílik az ajtó, és belép Ő. Ő, aki minden gyötrelemért felelős, Ő, aki minden gyerek rémálma. Megérkezik a két lábon járó fájdalom és szenvedés. Megérkezik apa. Sötét öltönyt visel, elüt a sápadt bőrétől és világos hajától. Illik hozzá a fekete. Olyan, mint a gyász, vagy még rosszabb, a halál. Tökéletes jelző.

    Ahogy végigmér minket, gonoszul elmosolyodik. Remegek. Jake megragadja a kezem, némán jelezi, viseljem el mindezt. Próbálkozom, de mikor legszívesebben kiszaladnék a világból, elbújnék jó messzire és többé elő se jönnék, nehéz ez a kérés számomra.
  - Sziasztok, gyerekek. - válaszol lassan, vontatottam. Hangja mély. A hideg futkos a hátamon.
Köszönünk neki, mondjuk a betanult mondatokat. Így egyszerűbb. Semmi érzelem, csak a puszta információ. Eddig is nem kell aggódni semmi miatt.

    Anya lép az előszobába, kezében ételes tál. Étvágygerjesztő az illata, apa mégis elhúzza az orrát.
  - Megint te főztél, Leila?
Anyából minden szín kifut, bólint, de meg nem szólalna. Apa válaszul csak morog egyet, levágja a táskáját, és betrappol a nappaliba. Újabb szájhúzás.
  - Pff, még az asztalt se te terítetted meg - gúnyolódik anyuval.
  - Fontos, hogy a gyerekek időben megtanulják az ilyen dolgokat - suttog anyu. Úgy fél és remeg. Szegény anyuci! 
  - Na persze. Vagy csak te vagy egy lusta háziasszonyutánzat.
    Levágja magát a székére. Vár, akár egy király. Úgy néz, mint a bíró a kivégzésen. Int, hogy üljünk le. Tiltakozni akarok, mégsem merem. A bátyám húzni kezd, szorosan tartja a kezem, nem enged. Nem tudok futni. Nem, mintha megtehetném. Biztosan az életembe kerülne. Az is lehet, hogy mindhármunkéba. Veszélyes játék veszi kezdetét. Tudom, nem győzhetek.

    Apa trónol, kezét összekulcsolja, kérdésekkel bombáz minket. Hol jártunk? Mit csináltunk? Milyen napunk volt? Csupán szítja a tüzet, amit ő maga gyújtott. A válaszaink úgy hatnak, mint az olaj a lángra. Idő kérdése, mikor robban a bomba.

    Anya az ételt teszi a tálba. Összefut a nyál a számban, mégsem vehetek, míg apa meg nem ette a saját adagját. Pedig annyira éhes vagyok. Anyának nem volt ideje külön ránk is főzni, vásárolni pedig nem tudott, apa mindent szemmel tart, a készpénzt, a kártyát, mindent.
  - Ez mi, Leila? - mordul fel apa, undorodva méregetve az ételt. Kérlek, Istenem, mondja, hogy jó az íze, hadd ehessünk mi is! 
Apa felemeli a villát, a szájához visz egy falatot, megízleli, majd elfintorodik és kiköpi. Kérlek, ne! 
  - Ez moslék! Ezt az állatoknak adjak! Szerinted állat vagyok?! Neked ez ízlik?!
  - Én..én megkóstoltam és...nekem..nekem ízlett - habog anyu.
  - Szóval ízlik - mondja apa, majd megragadja anya haját és az arcát a tányérba nyomja.- Ez ízlik neked? Ha állat vagy, egyél is úgy, mint egy állat!
Anya sírni kezd. Könyörög, hogy hagyja abba, mégsem hatnak a könnyei. Nem bírtam tovább...
  - Hagyd békén! Anya jól főz! - kiáltok fel. Apa azonnal felém fordul. Látom a szemében a veszedelmes dühöt. Anya is ijedten kapja fel a fejét, int, hogy hagyjam abba.
  - Mit mondtál, kis senkiházi? -  ragadja meg apa a kezem. A sarokba lök. Ezt követi a pofon. - Soha ne merj ilyen hangnemben szólni nekem, te hülye liba!
Ismét felemeli a kezét. Várom a csapást. Ekkor azonban Jake is felugrik, elém lép, s a hátával véd engem az ütés elől. Hálás könnyek szöknek a szemembe. Apa azonban nem értékeli ezt ennyire. Meglöki a bátyám. Ütni-rúgni kezdi, ahol csak éri. A testvérem nyöszörög ugyan, de csendbe tűri mindezt.
  - Jól jegyezd meg, te kis senki, soha többé ne állj elém - ordít rá apa, aztán a tálcákat a földre söpörve elviharzik. Anya hullára válva szalad utána.
  - Jake - szipogok és felsegítem a bátyám. -  Úgy sajnálom. Nem akartam.
  - Tudom, Kenzie.  -  ölel meg, bár ez fájdalmat okoz neki.  -  Tudom, hogy csak segíteni akartál.

    Segítek neki felbicegni a lépcsőn, tartom, támaszkodik rám. Az ajtóm előtt ismét megölel, majd figyelmeztet, hogy zárjam be az ajtóm. Ahogy az ajtó csattan mögöttem, keserves zokogásba török ki. Siratok mindent. A nem létező boldog életem. A békét és nyugalmat. A szeretetet. Egy tökéletes családot.
Annyira keservesen bömbölök, hogy észre se veszem, mi történik körülöttem, míg egy ölelő kar körém nem fonódik. Összerezzenek és kapálózni kezdek. Rúgok, karmolok, harapok.
  - Semmi baj, Angyal. Senki sem bánthat -  szólal meg egy kellemesen lágy hang. Isaiah. De mit keres a szobámban? Hogy jutott be?
  - Mi..mit csi..csinálsz itt? -  törölöm meg a szemem.
  - Láttalak sírni -  von vállat. -  Utálom, ha sírsz. Mindig azt csinálod esténkén.
Elvörösödök. Istenem, mióta láthatott engem így?
  - Gyere - húz fel. Az ágyhoz vezet. Magához ölel, az ölébe emel és ringat, mint egy kisgyereket. Lassan álomba sírom magam.

    Ettől fogva Isaiah minden éjjel belopózott hozzám, s őrizte az álmaimat. Együtt aludtunk, mégsem kerülgetett a pánik, mert tudtam, hogy ő sosem bánt engem. Ő volt az, aki visszahozta a fényt az életembe.
    Így kezdődött a mi történetünk...  

2016. szeptember 25., vasárnap

Bejelentés #2

Hellóka blogmanók. Na, mégis írok ide ismét, de nem azért, amit gondoltok. Egészen más az oka. Tömören leírom.
Csalódott vagyok!
Utólag végigolvastam a részeket, amiket publikáltam és sem a helyesírás, sem a megfogalmazás nem tetszett. A Nessától kapott kritika is lelombozott, ezért elhatároztam, bebizonyítom, hogy még azért is több van bennem és újraírom a történetet. Nem fogom kitörölni a részeket, csupán frissítem, s mikor végzek vele, akkor jöhetnek az újabb fejezetek is.
Remélem megértitek. Addig is szép napot nektek.
xoxo, Writer Girl

2016. szeptember 24., szombat

Bejelentés

Hellóka, édes kis blogmanók.
Nem résszel érkeztem, hanem egy szomorúbb hangvételű bejelentéssel.
Megkaptam az első kritikám és egy kicsit lehangolt, amit a designról mondtak. Bár a design nem is a sajátom.
Szóval, ezért úgy döntöttem, rendelek egy új design, teljes körűt, fejléccel  meg mindennel, s amíg az el nem készül, addig nem hozok újabb részt. Ne haragudjatok, de most egy kicsit amúgy is szüneteltetni akarom a blogot. De nem véglegesen, nyugi, max 2-3 hét.
Addig is hozok részt a többi blogomra. :)

2016. szeptember 13., kedd

Mit csinálok, amikor éppen nem írok

Hellóka, blogmanóim. 
Nem, most nem egy résszel érkeztem, mert nincs időm rá, vár az egyéb ilyen-olyan teendőm a sulival kapcsolatosan. De a rész is készülőben van, legkésőbb hétvégéig publikálom, ha pedig nem jön össze valami miatt, akkor következő héten úgyis érkezik. Mint már mondtam a másik blogomon is, nem hagyom abba az írást. 
Most inkább egy ilyen kis kitérővel jöttem. Az utóbbi időben rákaptam a szerkesztésre és készítettem pár fejlécet, amit szeretnék veletek megosztani. Csak úgy. Igazából csak három és elég kezdő munkák, de egyre jobban haladok. Hátha valamikor én is beléphetek a szakmába :) 



Ezen van cím is, valamikor majd fel szeretném használni, csak még nem valósítottam meg az álmom. 

Itt azon dolgoztam, hogy a képből kivágjam és a háttérbe belemossam a fejlécen szereplő karaktert, nem hiszem, hogy valaha is felhasználom. Nagyon kezdő munka, de ha gondoljátok, esetleg el is kérhetitek. Csak írj chatbe vagy komiba. :)

Itt meg a textúrák és különböző képek összemosását gyakoroltam és ha minden igaz, akkor ez lesz a következő történetem, amely megnyitja a kapuit. 







2016. szeptember 3., szombat

TAG - 25 dal az életemből

Helló blogmanók. 
Igen, most nem egy fejezettel jöttem, bár az is készül és max hétfőn publokálom is. Hanem láttam ezt a TAG dolgot az egyik blogon és nekem nagyon megtetszett és gondoltam, miért is ne, megcsinálom én is. A testvérem szerint amúgy is egy hatalmas zenerajongó vagyok. És ezáltal legalább valamennyire meg is ismerhettek engem.:) 
 Akkor lássuk, hogyan is kategorizálnám a dalaimat. 

1. Egy dal, ami a gyerekkorodra emlékeztet 
Nos, ha a gyerekkoromat nézzük, akkor leginkább rajzfilmeket néztem és olyan számok jutnak az eszembe, de azt hiszem az a dal, ami minden körülmények között a kicsi énemre emlékeztet, az Halász Judit születésnapi száma lenne, az oviban mindig ezt énekeltük egymásnak. 

2. Egy dal, ami az exedre emlékeztet 
Ez lehet hogy ciki lesz, de nincs exem, lévén még nem volt barátom. Viszont volt egy bizonyos személy, aki annak ellenére, hogy nem voltunk együtt...még, mélyen megbántott és utána rengetegszer meghallgattam Avril Everybody Hurts dalát. 

3.Egy dal, amiről a szüleid jutnak eszedbe 
Először rá akartam vágni, hogy nincs ilyen szám, de miután jobban belegondolok, azt hiszem ide Imany ft. Filatov&Karas Don't be so shy című dala illik leginkább ide. Apumnak köszönhetően ismertem meg ezt a dalt és utána akárhányszor ment a tévében, a szüleim mindig maximumra húzták. 

4.Egy dal, ami megnyugtat 
Ide egyértelműen Faydee Unbreakable dala jön, a mondanivalója miatt választottam ezt.

5.Egy dal, ami a fejedben ragad, akárhányszor meghallod 
Ide sokmindent írhatnék, de nem akarom ezzel megtölteni az oldalakat. Minden szám a fejemben ragad, bármit is hallgatok éppenséggel. Utoljára a poharas dallal jártam így, épp a Tökéletes hangot néztem, amiben ez benne volt, aztán még éjjel is ezzel a számmal álmodtam. :)


6.Egy dal, ami egy jó barátodra emlékeztet 
Hm...ide most két dalt írok, ami a két legjobb barátnőmre emlékeztet. Az egyik Duke Dumont Ocean Drive-ja. Az egyes számú barátnőm nem ismerte a dal címét, de nem akarta volna megkérdezni tőlem, holott már én akkor agyonhallgattam. A másik (nem vicc) a Minionoktól a Banana remix, a másik barátnőmmel rengeteget hallgattuk szünetben, rendszerint fülhallgatóval, teljes hangerőn, így sosem hallottuk meg a csengőt. Egyszer majdnem el is késtünk, akkor estünk be, mikor a tanár már beírt volna minket.


7.Egy dal, ami az előző nyárra emlékeztet 
INNA More than friends című dala. Rengetegszer leadták a zeneadókon, ha nem akartam is ezt halottam mindenhol.

8.Egy dal, ami az első szerelmedre emlékeztet 
Ide nem tudok mit írni, arra se emlékszem, ki volt az illető. :D

9.Egy dal, ami reményt ad
Sok gondolkodás után a Zac Brown Band Free-je lett a választásom, a dal arról szól, hogy két szerelmes mi mindent ér el az életben. A dalt egy könyvből ismertem meg, ami szintén a reményről szól, így a választásom éppen aktuális.

10.Egy dal a kedvenc bandádtól 
Egyértelműen a Maroon 5-től az Animals. Örök favorit. Meg persze  a Limp Bizkittől a Behind blue eyes.

11.Egy dal a kedvenc filmedből 
Ide is ódákat tudnék zengeni, mert fogalmam sincs, melyik is a kedvenc filmem. Rengeteg van.

12.A dal, amit legutóbb hallgattál 
ZAYN-től a PILLOWTALK. Imádom azt a számot. <3 <3


13.Egy dal, ami egy olyan barátodra emlékeztet, akivel már nem vagytok jóban 
Ide egyértelműen a One Direction-től a They don't know about dal jön. Még együtt hallgattuk volt, örök favorit volt.


14.Egy dal, ami a szerelmedre emlékeztet 
Mivel nincs, ide nem is írhatok választ.


15.Egy dal, ami megríkatott 
Nem ismerem egyik dal címét sem, de rengetegszer sírtam a Szerelmünk lapjai alatt is (komolyan, minek kell sírós részhez sírós zenét tenni?), aztán ott van az a dal is, amit a Képlet c. film végén játszanak, mikor elviszik a gyerekeket az idegenek és felrobban a nap. Ott is megkönnyeztem minden percet.


16.Egy dal, amit szívesen énekelsz 
Bármi, hangulattól függően.

17.Egy dal, amitől rögtön táncolni támad kedved 
Egyértelműen a PSY Gangnam style dal. Voltam egy táborban, ahol egész éjjel erre táncoltunk és azóta is ez van velem, ha esetleg még nagy ritkán meghallom. Amúgy utálok táncolni.

18.Egy dal, amit szeretsz, de ritkán hallgatod 
Bármelyik Demi Lovato dal. Alapból szeretem az énekesnőt, de a hangja egy idő után irritálóvá tud vállni ,ezért ritkán hallgatom.

19.Az első dal a lejátszási listádon 
Adam Lambert - Runnin. A testvérem miatt kezdtem el hallgatni és azóta csak nagyon ritkán teszem rá, de még nem töröltem ki.


20.Az utolsó dal a lejátszási listámon 
Zac Brown Band - Free.


21.A jelenlegi kedvenc dalod 
Nincs kimondottan kedvencem, minden dalom egyaránt szeretem, akár hallgatom, akár nem.


22.Egy dal, amit valaki énekelt neked 
Születésnapi dalok, óvodától kezdve mindig kapok legalább két sort valamelyikből.


23.Egy dal, amit ki nem állhatsz 
Az összes mulatós dalt utálom. Kimondottan mindegyiket.


24.Egy dal, amire a barátoddal táncoltatok.
Oké, akkor kezdjünk bele. Ez hosszú lesz. A banketten táncoltunk egy csomót olyanokra, mint a Bulibáró (jogos lenne a kérdés, hogy ha utálom a mulatóst miért is táncoltam rá. Fogalmam sincs, ünnepeltem, hogy elballagtam :D), vagy a Mert a nézését, Vita bella, Ocean drive, Faded, de volt ott örök klasszikus is elég. A felének a címére nem is emlékszem.

25.Egy dal, amit egész nap tudnál hallgatni és nem unnád meg 
Azt a dalt még nem írták meg. :D :D



Utólag is még egyszer bocsika olvasók, amiért nem résszel jöttem, de ezt a bejegyzést megírni olyan szórakoztató volt. Ti is csináljátok meg nyugodtan, vagy írjátok meg alól, hogy nektek mi a kedvenc dalotok, vagy bármelyik kérdésre válaszolhattok. :)