2017. április 4., kedd

5000+ megtekintéses különkiadás

Sziasztok, manócskáim. :) 
Újra ideje volt jelentkeznem úgy érzem. Legnagyobb örömre végre megérhettem, hogy azt  mondhatom, megvan az 5000+ megtekintés. Hihetetlenül boldog  vagyok. Ennek örömére hoztam egy meglepetésrészt, ha elolvassátok, biztos rájöhettek, miről is van itt szó. 
Ha tetszik, nyugodtan véleményezzétek. 
Puszi nektek, 
Writer Girl ☺❤❤ 

Mackenzie

     A bátyám nem akarta, hogy jöjjek. Koloncnak nevezett, aki mindig lóg a hátán, megakadályozva, hogy együtt lóghasson a baráti körével. Persze igazából csak azért mondta, hogy bántson vele engem, Jake igenis szeret. Mindössze cikinek gondolta, hogy a húgocskáját is cipelnie kell magával. Nem mintha én lettem volna az egyetlen lány ezen a születésnapon, pontosan Isaiah születésnapján.

     Isaiah Jake legjobb barátja amióta csak ide költöztünk és találkoztak. Én még nem láttam őt, de az összes lány ismerősöm cukinak tartotta, állandóan róla áradoztak. Ott volt például a bankigazgató gazdag kislánya, Jessica, akitől mindenki tartott a maga módján, és akit egyáltalán nem kedveltem, mert mindenkivel gonosz volt. Ő is jött a születésnapi bulira, mert szerelmes volt Isaiah-ba már egészen régóta, és azt akarta, hogy Isaiah is szeresse őt. Jessica szépnek is mondhatta magát, de a korához képest túl rövid szoknyákat és ruhákat, magassarkú csizmákat és csillogó szájfényt viselt, a hajába színes tincseket festetett, és mindig rózsaszínű műkörmöt csináltatott. Olyan volt, mint apuci kicsi hercegnője, aki mindent megkaphat az élettől, és tekintve, hogy vele igenis törődött a férfiszülő is, nem utolsó sorban a féltékenység is munkált bennem. Ő nyugodtan lehetett a város pénzes kisasszonya, de mi csak úgy mehettünk akár a szomszédba is, hogy apa két hétre elutazott, elmondása szerint komoly munkaügyben.

     Anya azzal viccelődött mielőtt kiengedett volna, hogy Disney-be illő királylánynak öltöztem. A fehér ruhám hosszú volt, kicsivel a bokám felett ért véget, hatalmas tüllszoknya résszel. A topánkám már valóban hercegnős szettből kaptam és nagyon hasonlított Hamupipőke cipellőjére. Az egyik fonatom alját birizgáltam a szemközti házba menet, a másikban az Isaiah-nak szánt rajzom lobogott, sajnos ennél több ajándékkal nem szolgálhattam, mivel zsebpénzzel nem rendelkeztem, apa pedig az utolsó centig leellenőrizte a kiadást. Fukarságát az is mutatta, hogy mindig elkísérte anyát a bevásárlásokra, ahol minden szükségeset megvettek, ezt követően apa elvette a megmaradt összeget, eltéve előlünk. Mást nem adhatok így neki, mindössze ezt a rajzot, de szívből reméltem, hogy Isaiah elfogadja. Jó első  benyomást akartam tenni a bátyám legjobb barátjára.

     Hangos zene szűrődött ki az ajtón, mikor beléptünk a nyitott ajtón át. A lárma és a vidám nevetés betöltött mindent, túlzottan is jó volt a hangulat, emberek jártak ki és be, vitték magukkal a boldogság apró csiráit. Felnőtt sehol, nyilván hagyni akarták érvényesülni a kiskorúakat is, de az se tűnt valószínűtlennek, hogy épp tortát vagy ehhez hasonló finomságot készítenek, akárcsak a filmekben.
Jake szinte azonnal eltűnt, ahogy ideje engedte, engem egyedül hagyva az ismerősök és ismeretlenek széles kavalkádjában. Olyan voltam, mint egy kisbaba, aki elveszik a bevásárló központban, keresve a hozzátartozóit, de sehogy sem leli.
   – Szia – szólalt meg a hátamban egy ismeretlen, ámde barátságosnak és kíváncsinak tűnő hang. Kissé megilletődve fordultam oda, s azonnal feltűnt nekem az illető hihetetlenül fekete szempárja.
  – Szia – feleltem, az arcát mustrálva. Egészen biztosan ilyennek képzeltem a hercegeket is a történetekben, amiket anya nagy ritkán elmondott.
   – Ismerlek? – méregette az arcom.
   – Szerintem még nem, A nevem Mackenzie. Jake a bátyám
  – A húga vagy? Érdekes. – Megragadta a kezem, én meg vártam az émelygést az érintésétől, de az meglepő módon elmaradt. – Isaiah vagyok. Az mi nálad? – mutatott a lapra, amit azóta is szorongattam
   – Öhm...ezt neked hoztam....ajándék. Boldog születésnapot. 

                                           
Isaiah 

     Egy angyal szállt a földre, épp a mi házunkba. A megtestesült szépség és jóság állt előttem a maga ártatlanságával, Képtelen voltam rá másként tekinteni. Ő Angyal, aki csak azért jött ide, hogy meglepjen ezen a napon. Az én napomon. Ő az én ajándékom a világmindenségtől.

    Néztem az elképesztően aranyos munkáját, ami most nálam van és kitűnik belőle a szeretet, amivel készítették azt. Még egyetlen meglepetés sem volt ennyire kedves a lelkemnek. Kislányos kézírással odakanyarított jókívánság, és minden egy helyen, amit egy hófehér ruhába bújtatott angyalka nyújtani tud az embernek.
   – Tetszik? – kérdezte félénken. Őszintén mosolyogtam rá
   – Még soha semmi sem tetszett ennyire, Angyal.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon-nagyon szerettem, de hozd végre őket össze, szerintem már minden olvasó erre vár.

    VálaszTörlés
  2. Csak ismételni tudom az elsőt, elképesztő lett! Angyal&Isaiah = LOVE!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, én is szeretem őket, imádom a közös részeket megírni. :)

      Törlés
  3. IMÁDTAM,IMÁDTAM,IMÁDTAM!!! Hozd a többit is. :)

    VálaszTörlés