2017. augusztus 24., csütörtök

11.Fejezet + Névcsere

Sziasztok! ❤☺
Új fejezetet hoztam nektek, aminek remélem örültök. Ezzel egy időben szeretném lerántani a leplet egy másik fontos dologról is. A minap végre rávettem magam, és úgy döntöttem, megváltoztatom a nevem. Így debütáltam Writer Girl-ből C. R. Claudiává. Nem is tudom, mi vett rá erre, az elején még elég bizonytalan voltam, hogy felvállaljam-e önmagam, az idővel azonban a rengeteg lelkesítés meghozta a gyümölcsét, most már képes vagyok bármiféle álnév nélkül is írni nektek. Remélem, írói álnév ide vagy oda, azért továbbra is szeretni fogjátok az írásaimat.
UI. Köszönöm a rengeteg megtekintést, alig három rész alatt 2000+ megtekintéssel gazdagodtam. Elképesztően imádlak titeket!!
Hatalmas puszi és ölelés nektek! 👄❤❤    

Mackenzie

     A felejtsük-el-Isaiah-Walker-létezését hadművelet ma hivatalosan is kezdetét veszi. Illetve, ha pontosabbak akarunk lenni, már tegnap délután sikerült őt kizárnom eléggé ahhoz, hogy mára elég erőt gyűjtsek ellene. Először is, levegőnek néztem egész nap, hiába lófrált nálunk. Aztán azt a tényt se felejtsük el, hogy az ablakot is becsuktam, még a zárat is rákattintottam, így ha akart volna, se jöhetett volna be a szobámba. Pláne nem mellém! Tény, hogy rémálmok gyötörtek ennek következményeként, míg anya be nem mászott mellém, neki pedig sikerült valamennyire lenyugtatnia. Egyébként is, ha reálisak akarunk lenni, ideje lenne már elengednek az apás ügyet, jó ideje annak, s azóta fel se bukkant. Nincs most mitől tartanom, kivéve persze, hogy valaki jól összetöri a szívem. Azt viszont nem fogom engedni, hogy Isaiah Walker legyen ez a valaki, akkor nem, ha ittlétem végéig néznem kell, hogy hetyeg minden kis nőjével. Nem leszek én az a sarokban kuporgó, zsepiket telesíró lány, aki elnézi, hogy ez a bizonyos  srác köré csavarodva ébredjen minden reggel, hogy aztán elszórakozzon egy másik, "minden jó pasinál megfordultam már legalább egyszer" lánnyal.

     Már ezzel az elhatározással sétálok le a lépcsőn. Ezúttal új lány vagyok. Vagy legalábbis igyekszem az lenni, de az akarat egyértelműen bennem van. Ezen az sem tud változtatni, mikor a konyhába érve Isaiah szomorú kiskutyaszemeibe kell néznem, hidegen elfordulok és figyelmen kívül hagyom őt, ahogy eredetileg terveztem is. Szinte hallom, ahogy felnyüszít, már ha minden áron egy kiskutyához hasonlítom. Egy pont új Mackenzie-nek.
   – Kenz, anya délután itthon lesz, azt akarta, hogy tudd – szól Jake a hűtő mellől, kezével egy müzliszeletet nyújt felém. Összeszorul a szívem a gesztus láttán. Kiskoromban ez volt a kedvenc édességem, még a bátyám adagját is elcsentem, és a ház előtti fán elfogyasztottam. 
   – Oké, kösz – válaszolom a szeletembe harapva. 
 – És arról is szólni akartam, hogy mivel a csapatunk nyert a legutóbbi meccsen, szeretnénk valahol megünnepelni és anya pénteken repül is vissza, úgyhogy... 
Nem fejezi be a mondatot, de tudom már a végét, és hogy tisztába tegyük a dolgokat, kicsit sem örülök neki. 
   – Nem! – kiáltok fel. – Nincs az a pénz. Nem rendezhetsz bulit, mert akkor megint takarítónőt kell játszanom utánad és a részeg, tapizós haverjaid után. A hokimuffokat pedig ne is említsem. Szó sem lehet róla – toporzékolok. 
   – Ugyan már, úgy viselkedsz, mint egy hisztis kisbaba – sértődik meg Jake is. Akkor sem fog meghatni engem. Gyűlölöm, mikor bulit rendez, ő is tudja, mennyire érzékenyen érintenek engem, és mégis megteszi. Ennyit a kedves és gondoskodó bátyó szerepéről, már el is tűnt a havason. 
  – Nem érdekel. Elmondom anyának – fenyegetőzöm az utolsó aduászommal. Remélhetőleg bejön, így Jake letesz az ötletéről. – Egyébként is, miért nem rúgtok ki a hámból Isaiah házában. Nála ez már fel se tűnne – hadonászok a levegőben, hogy erősebb nyomatékot adjak a mondandómnak. 
    – Mi? – szól most az említett is. – Mi az, hogy nálam fel se tűnne? 
   – Ugyan már, Walker, komolyan az után akarsz szenteskedni, hogy csaknem szállodát nyitottál a szobádban? – fintorgok, miközben csak úgy köpöm feléje a szavakat. – Jessica is jobban örülne, ha közelebb lenne az ágy. 
   – Mi köze van most Jessicának ehhez? – értetlenkedik Isaiah. 
   – Azt már csak te tudhatod – vonok vállat tettetett kedvességgel, a hangomból csöpög a gúny, aztán kizárva a másik kettőt az asztalhoz ülök és nekikezdek a reggelimnek. Ez máris jobban tetszik. 
   – Csak hogy tudd, most nagyon haragszom rád – motyogta Jake nekem, mire csak megvontam a vállam. Az élet nem mindig azt hozza, amiben reménykedünk, és egy pillanatban fel kell ébredni és szembenézni a realitással, még akkor is, ha néha fáj és visítani tudnál emiatt, de ha végre kinyitod a szemed, képes leszel minden apró kis dolgot értékelni. Ez a momentum pedig tökéletes ahhoz, hogy Jake is rájöjjön, nem egy mesében él, ahol ő a herceg, én pedig a szótlan, mindenre bólogató mosogatólány. 

     A kitörésemnek hála persze a jókedv odalett, az autóban pedig fojtogató csend uralkodott. Én mérges voltam, Jake sértődött, Isaiah pedig látszólag megbántott. Egy időben azt éreztem, hogy soha nem érünk az iskolához, ironikus módon most az jelentett örömöt, hogy suliba mehetek, holott máskor menekülni tudtam volna. Azt is tudom, hogy szembe kell néznem Jessicával, látnom az önelégült mosolyt az arcán, ahogy rám néz, miközben a csápjait Isaiah köré fonja, én meg végig fogom nézni, s mosolygok rájuk, hogy kimutassam az erőviszonyokat. Ha egyet megtanulhattam a rengeteg csalódás után, az az, hogy rájöjjek, mikor érdemes visszavonulni, és - bár látszólag feladom a küzdelmet - nyerni. Hatalmas súlyt éreztem leesni a vállamról, mikor kiszállok a négykerekű járműből, belélegezve az autók után maradt gáztól egészségtelen levegőt. Istenem, nem hittem volna, de boldogabb se lehetnék, hogy a börtönöm látom, suhan át az agyamon. Őszintén kezdek félni önmagamtól, ezek az önkéntelek kis reakciók nagyon nem illenek hozzám. 

   Megindulok az ajtó felé, hadd érje el az osztályom, ott pedig  valamivel biztonságosabban érzem magam. Az első csengő megszólal, erre mindenki tolakodni kezd, hogy a másodikig beérjenek a terembe. Valaki erőszakosan odébb lök, közben belekönyököl az oldalamba. Halkan felszisszenek, ezzel egy időben egy dühös hang felkiált a hátamban. 
   – Hé, nézz szét jobban, mielőtt én kényszerítelek rá. 
Behunyom a szemem a hangra, a tiszteletlen alak pedig a szemét lesütve kér bocsánatot, mielőtt sietősen igyekszik eltűnni Isaiah elől. 
   – Meg tudom védeni magam – motyogom a ,,megmentőmnek'', és fordulok is el előle. 
   – Tudom, de nem nézem tétlenül, hogy valaki illetlenül bánjon veled – vágja rá Isaiah, s akaratomon kívül mellém szegődik. – Tegnap óta furcsa vagy. Angyal, minden rendben veled? – kérdezi, aztán szétnéz, majd egy viszonylag nyugodt szekrénysorhoz húz. – Zárva volt az ablakod tegnap. 
   – Én magam zártam be, tehát tudom – nézek a szemébe, az övé elkerekedik. 
   – És miért? 
   – Mert – szegem fel az állam. – Senki életében nem leszek a második. Annál többre becsülöm magam. 
Isaiah hátrahőköl és eltátja a száját, aztán becsukja, majd megint kinyitja, mintha mondani akarna valamit, végül mégsem teszi. Ellöki magát mellőlem, én pedig hirtelen fázni kezdek, az kívánva, bárcsak visszatérne. Nem, nem akarom! El akarom felejteni! 
   – Nézd, semmi gond. Őszintén. Ez a te életed, te ilyen vagy és nem kell azt tetetned, hogy megváltozol – rázom meg a fejem, még egy mosolyszerűséggel is megpróbálkozom. Fájnak a szavaim, de megteszem, mert ezt kell tennem. – Maradjunk inkább barátok, mint ezelőtt. Az lesz a legjobb, és a barátnőd sem akar majd levadászni miatta.   

     Indulnék a szekrényemhez, remélem, hogy ezzel lezárom a beszélgetést Isaiah-val, de ő nem hajlandó annyiban hagyni ezt, és jön utánam továbbra is. 
   – Jessicáról beszélsz? Ő nem a barátnőm – bizonygassa. 
Persze, gondolom, mikor kiveszem a könyveimet a szekrényemből. 
   – Komolyan mondom, nincs senki – ragadja meg a kezem és fordít magához. Elkap a hányinger az erőszakos érintés nyomán. Pont mint apa esetében. 
   – Isaiah, bébi, jössz? Csengettek – lép ekkor oda Jessica, gyilkos szemeket meresztgetve rám. Választ sem várva elrángatja tőlem a fiút, aztán belekarol, szinte lóg rajta, és miközben az osztályok felé vonszolja, hátrafordulva odatátog felém egy mondatot.
   – Ő az enyém. 
  –  És ezt ő is tudja, Isaiah? – kiáltom utánuk. Jessica mérgesen visszafordul, láthatóan meg akar ölni a tekintetével. Isaiah szólni akar valamit, ám nem várom meg, előkapom a tancuccom, becsapom a szekrényem ajtaját és megindulok a saját termem felé, kettesben hagyva a tökéletes párocskát. Elvégre ők olyan tökéletesen passzolnak egymáshoz. Akkor én miért is kavarjak bele? Mégis, egész idő alatt érzem Isaiah pillantását a hátamon. 


Isaiah

   – Gyere már, bébi – ránt egy nagyot rajtam Jess, amitől kiesek az egyensúlyból, és akaratom ellenére is nekidőlök. Jess, tökéletesen kihasználva a helyzetet, kéjesen dorombolva hozzám préselődik. Komolyan. Dorombol, mint valami szerencsétlen, figyeleméhes macska. Angyal befordul a sarkon, aztán eltűnik a szemem elől. A mellkasomba éles fájdalom nyilall. 
   – Komolyan, Jessica, erről le kell szoknod – rázom le magamról a kezeit. – Először is, nem vagyok a bébid. Másodszor, mivel nem vagyunk együtt, szokj le arról, hogy féltékenységi rohamot rendezel, mikor egy másik lánnyal látsz. 
   – De lehetnénk – nyafog, a körmeit a bőrömbe mélyeszti. – Év eleje óta próbálom elmondani, hogy szerelmes vagyok beléd, de te még csak felém se nézel.  Hiányzol. Olyan jók voltunk együtt. 
   – Jess, mi ketten csak egy dolgot csináltunk, abból pedig nem lesz kapcsolat. Ezt el kell fogadnod – próbálom megértetni vele az álláspontom. Lebiggyeszti az ajkát és sértődötten csücsörit. Nagyon idétlen egy mozdulat, olyan, mint egy mérges kacsa. 
   – De vele más vagy – int a fejével arra, amerre Angyal is elment. 
   – Angyal fontos nekem, egész kiskorunk óta ismerjük egymást. Ez egészen más vele, mint másokkal. 
   – Angyal – morogja maga elé, aztán felemeli a fejét, a szeme pedig könnyes lesz. – Angyalnak nevezed őt. Senki mást nem becézel így. Szereted azt a lányt, igaz? 
Nem felelek, de mindent láthat a szememben, mert megrázza a fejét, megtörli a szemét, aztán bólint egyet, s így szól:
   – Értem. Így már minden világos. Bár azelőtt szóltál volna, hogy szépen kihasználtál. 
Elcsörtet, magamra hagy a már megüresedett folyosón. Sóhajtva megvakarom a fejem, és indulok is a saját dolgomra.

     Lassan telnek a percek, a mutatók vánszorognak az óra számlapján, közben azon eszem magam, vajon Jessica elkotyogja-e magát arról, amit tőlem megtudott. Ha nap végére egy útszéli árokban találom magam, valahol a város végében, miután Jake félholtra ver és ott hagy elvérezni, akkor már biztos lehetek a dologban. Ha pedig mégsem szólja el magát, az előtt kell lépnem, hogy bosszúból mégis megtenné. Van egy olyan érzésem, hogy ezt nem hagyja annyiban, s tartok tőle, hogy bántani fogja Angyalt valamilyen módon. Ismerem Jesst, veszteséget nem hagy megtorlatlanul. Őszintén sajnálom, hogy megbántottam, de képtelen lennék adni neki valamit, mikor a szívem másé. Az én szívem pedig azóta egy Mackenzie Morgan nevű lányé, hogy kis pelenkásként megpillantottam őt a szülinapi bulimon. 

     Két óra eltelik. Matek és biológia. Újabb kettő ebédszünetig, aztán három, míg hazamegyünk. Így átgondolva nem is olyan hosszú, na de nem akkor, mikor tűkön ülsz. Ki gondolta volna, a nagy Isaiah Walker retteg valamitől. Most a tesi következik, ahol egy kicsit kiereszthetem a gőzt. Valószínűleg megtámadom a bokszzsákot, aztán addig püfölöm, amíg elfelejtem a  kínos közjátékot a nagyot akaró szőkeséggel. De amikor eszembe jut, hogy Jake-kel leszek egy helyre összecsapva, összeszorul a belsőm. Úgy érzem, elárulom a testvériségünket, pedig csak szerelmes vagyok a húgába. Mégis, ketten esküdtünk meg, hogy mindenkit távol tartunk Angyaltól, aki nem neki való. Ha valaki, hát én igazán megégethetem őt. Jake kiakadna abban a pillanatban, hogy egy mondatban említeném a húgát és a kapcsolatot a saját nevemmel. 

     Magamra rángatom az edzőruhám, elkapok két kesztyűt és odavágok a zsáknak. Megnyugtató érzés. Zsinórban adogatom a második és harmadik ütést is. A zsák elrepül. Négy. Öt. Hat. A frusztráltság mintha engedne egy kicsit. Hét. Nyolc. Kilenc. Angyal arca jelenik meg előttem. Érte érdemes küzdenem. Érte még a Jake-kel való szoros barátságom is feladnám, csak egy napot eltölthessek vele. 
   – Minden oké, haver? – szólal meg a hátamban Jake. Nagyot ugrok a hangjára. Ó, ha tudná, épp mi járt a fejemben. – Úgy nézel ki, mint akinél anyuci első alkalommal találja meg valaki melltartóját.
   – Minden oké – dünnyögöm. – Csak Jess történt. 
   – Ne már – kacag fel a haverom. – Tőle vagy úgy ki? 
   – Aha. Ma letámadott a folyóson. Újabban szerelmes belém. Azt mondta, próbálkozzunk meg egy kapcsolattal. Mikor meg leállítottam, sírva elrohant
  – Abból a csajból minden kitelik, kár is törődnöd vele. Előfordulnak nála ez ilyen rohamok, ha nem kapja meg azt, amit akar. Bocs, haver, de most te vagy a kirakati hús a vásárlási listáján. 
   – Ja. Bár ne így lenne – dörzsölöm meg az orrnyergem. 
  – Á, tegyél rá. Megbeszéltük a srácokkal a programot, pénteken buli lesz – dörzsöli össze a kezét. 
   – Angyal nem azt mondta, hogy nem egyezik bele? – vonom fel a szemöldököm. 
   – Úgyis meggondolja magát a hét végére. Akkor meg minek halasztgassam az egészet? 
Düh kap el, ahogy a legjobb barátom így beszél a testvéréről. Jake meglássa rajtam a változást, de egyértelműen félreérti az arckifejezésem. 
   – Nyugi, tesó, Jess idővel megbékél a helyzettel – veregeti meg a vállam. –  Ha pedig nem, a bulin majd felszedsz valami kiscsajt, aki eltereli a figyelmed. 
Csakhogy nekem nem valami kis kaland kell. 


***

     Hatalmas sóhaj szakad fel a mellkasomból, mikor megszólal az ebédet jelző csengő. Remélem, Jake-nek igaza van, Jessica pedig lenyugszik. Nem szeretnék megverni egy lányt. Pedig ha pletykálkodni kezd, előfordulhat, hogy betömöm a száját egy krétaporos ronggyal a kémia teremből. 

     Bedobom a füzetem a táskámba, majd megindulok az ebédlő felé. Végre újra láthatom a csajom, ettől vigyorogni támad kedvem. 
   – Isaiah – szólít meg valaki csendesen. Nagyot dobban a szívem, azt hívén, hogy az angyalom áll mögöttem, de csalódnom kell, mikor barna helyett kék szempárral és szőke, hullámos hajfürtökkel találom szembe magam.  
   – Miben segíthetek, Jessica? – morgom kedvetlenül.
 – Csak elgondolkodtam azon, amit a reggel mondtál – feleli, közben egy tincsét csavargatja. Megáll bennem az ütő. Ó, ne, biztosan mindenkinek elmondta a titkom. Ideje imádkoznom. Hogy is van a Miatyánk? Ilyenkor nagyom jól jönne. 
   – És? – suttogom félve. 
 – És igazad van. Nem erőltethetek rád valamit, amit nem akarsz – vallja be. Megkönnyebbülök ettől. – Szeretnék bocsánatot kérni, mostantól békén hagylak. Megérdemled a szerelmet. 
   – Köszönöm – bólintok. 
   – Csak, mielőtt elmész – kap még egyszer utánam. – Kérhetek egy utolsó ölelést? 
Választ sem várva hozzá, lép, karjait a nyakam köré fonja, a fejét pedig a nyakamra fekteti. Kezemet a derekára helyezem, készen,. hogy eltoljam magamtól, mikor túl sok lesz. Közben ismét Angyalt képzelem magam elé, és máris sokkal élvezem a helyzetet.          
          
Mackenzie

     Alig hiszek a szememnek. Ott állnak, ketten, mint a szerelmes párocskák, egymásba csavarodva. Könnyek csipnek, alig tudom visszafojtani őket. Pedig nincs mitől meglepődnöm, ez már várható volt. 

     Jess szőke feje Isaiah vállán pihen, aranyló fürtjei beborítják a srác pólóját. Isaiah a lány csípőjén pihenteti a kezét. Olyan bensőséges ez a pillanatuk, hogy én szégyenlem magam, amiért itt állok és nézem őket.

     Másfelé pislantok, belülről beleharapok a számba. Vér izét érzem a nyelvemen. Ezzel egy időben valami nedves fut végig az arcomon. Könnyek, döbbenek rá. Idegesen letörlöm őket, a durva mozdulattól tudom, hogy ki fog pirosodni a szemem, de nem érdekel. Becsapva érzem magam, és hihetetlenül csalódott vagyok. Isaiah a szemembe hazudott, azt állította, senki sincs az életében. Reggel még úgy bánt velem, mint akinek fontos vagyok, mikor megvédett, most pedig az arcomba tolja a boldogságát Jessicával. Jó, pont nem nekem üzen ezzel, mert fogadok rá, hogy e minutumban még csak rám sem gondol, de akkor is fáj. Újabb könnycseppet törölök le a szeme alul. 

     Elindulok a párocskával ellentétes irányba. Nincs az a pénz, amiért én végignézném, ahogy ezek ketten előttem édelegnek. Nincs barátnője. Vettem észre, gondolom, és belököm a könyvtár ajtaját.      

8 megjegyzés:

  1. Hú, de jó rész lett. Egyre jobban utálom Jessicát, igazi képmutató, de Isaiah olyan édes és romantikus. #Mackaiah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. Ez a kis ship name pedig nagyon édes, szerintem használni is fogom, ha nem gond.

      Törlés
  2. baromi jó lett a rész imádtam alig várom kövi részt :)

    VálaszTörlés
  3. Hali:)
    Ma végigolvastam újra az egészet, mert az elejét már elfelejtettem, és azt kell, hogy mondjam, jól tettem. Még csak most fogtam fel, hogy az előző fejezetben szegény Kenz mennyire szenvedhetett, mikor reggel, suli előtt Isaiah felvette Jessicát is. Az én szívem is meghasadt.:(
    A mai rész nagyon tetszett; őszintén azon imádkoztam, hogy Jessica ne forraljon bosszút, de végül is csak megtette - még ha kicsit enyhébb módon is, mint amire számítottam.
    Már igazán várom, hogy összejöjjenek:D Kíváncsi vagyok, hogyan fog megtörténni az a pillanat.:)
    A betörést illetően pedig...én úgy érzem, az az apa lesz. Valahogy sejtem, hogy előbb-utóbb meg fog jelenni és felkavarja itt a kedélyeket...
    Mindenesetre nagyon várom a következő részt, csak így tovább.:)

    Üdv,
    Stella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hosszú ás tartalmas megjegyzésed. Mindenek előtt szívből örülök, hogy tetszett az irományom, igyekszem minden alkalommal. A gondolatmeneted pedig..hát nem akarom elszólni magam előre, de jó fele haladsz. És biztosíthatlak, hogy az a bizonyos előrelépés is megtörténik hamarosan. :)

      Törlés
  4. Nagyon jó amit irsz nagyon tecik és várom a folytit.
    mikora lehet tudni hogy jön a kövi rész??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavaidat, igyekszem sietni minden résszel, de a rengeteg tanulás és dolgozat lefoglal, így eléggé össze-vissza tudok publikálni, és biztos választ sem adhatok.

      Törlés