2017. október 12., csütörtök

12/1. Fejezet

Sziasztok! :))
Hatalmas dobpörgés......végre hoztam egy új fejezetet!! És igen, Isaiah szemszögéből, csak hogy még nagyobb örömet tudjak okozni nektek!
Ha tetszik a rész, írjatok, dobjatok egy+1-et vagy valahogy tudassátok a véleményeteket. 
xoxo ☺☺❤ 

Isaiah 

     A kezemet a tenyerembe temetem, és úgy átkozom Jessicát, hogy sikerült átvernie - sokadjára is. A Kate-től kapott üzenet ott virított a telefonom kijelzőjén. Te szemét állat, hogy tehetted ez Kenzie-vel? Mindent látott. Elég volt egyszer elolvasnom ahhoz, hogy tudjam, Jess piszkos kis csapdát állított nekem, és én úgy táncoltam, ahogy ő fütyült. Szégyen, erre mást nem tudok mondani. Szégyen, hogy bedőltem a szőke kis boszorka játékának, ám most megesküszöm, hogy ez az utolsó alkalom. Nincs olyan, aki mostantól elválaszthatna az én Angyalomtól, még a legfelsőbb erő sem. Az erőviszonyok megváltoztak, és épp eljött az ideje, hogy kimutassam a fogam fehérjét, Jake bármit is mond és gondol a húgával kapcsolatban. Angyal az enyém lesz, ehhez kétség sem férhet.

     Gyorsan válaszolok Kate-nek, hogy letisztázzam a dolgokat, közben azonban nem tudom lenyelni a keserű szájízt, amit a szemrehányása hagyott. Emellett azonban ott él bennem a remény aprócska szikrája is, ami azért jobb útra tereli a dolgokat. Imádkozom, hogy ne értsem félre Kate szavait, mert az összhatásból arra következtethetek, hogy Angyal is érez valamit irántam. Másképp miért zavarta volna, hogy Jessica mellett látott engem? Bele se merek gondolni, mit jelentene, ha az álmom igaz lenne. Valószínűleg kiugranék a bőrömből örömömben, aztán megcsókolnám Angyalt, amire azóta vágyom, hogy előző alkalommal ellökött magától. Az akkor kiejtett mondata azóta is ott keringett a fejemben. Nem vagyok játékszer. Sosem gondoltam így rá. Nekem mindig ő volt az egyetlen, aki befészkelte magát a szívembe, a fejembe és a lelkembe. És kerül, amibe kerül, de ki akarom deríteni, vajon ez az érzés kölcsönös-e a részéről.  A szívem hevesebben ver már csak a puszta gondolatától is, hogy ez megtörténhet. Túlárad bennem az adrenalin. Úgy akarom ezt, mint a kisgyerek a karácsonyi ajándékot.

     Visszaírok Kate-nek, aztán bámulom a kijelzőm, szórakozott simítok végig a zárolt képernyőm háttérképén mosolygó gyönyörűségen. Az elküldött üzenetemben ez áll: Hol van ő most? Ám mindhiába várok, mert nem érkezik visszajelzés, én pedig hirtelen úgy érzem, összeroskadok a milliónyi ki nem mondott kérdésem súlya alatt. Gyűlölöm a sorsom, mert olyan, amilyen, és gyűlölöm Jessicát, Jake-et, Kate-et, de leginkább magamat, mert a végletekig húztam a dolgokat, ahonnan már lehet, hogy nincs vissza. Szerintem még senkinek sem fájt így a veszteség lehetősége. Olyan érzésem támad, mintha kitépnének egy darabot belőlem, valahonnan a mellkasom tájékából. Kétségbeesetten gondolkodom, miképpen adhatnám Angyal tudtára, mit érzek iránta, anélkül, hogy elrettenteném őt. Valami nagy gesztusra lenne szükségem, amilyenekről a könyvekben olvashatnak. Mondjuk utánozhatnám Mr Darcy-t, Angyal úgyis imádja azt a könyvet. Lehetnék sokkal lovagiasabb, adhatnék neki virágot, vagy csokit, vagy írhatnék neki levelet. Csupa olyan tetteket kéne végrehajtanom, amiket nem nézne egyébként ki belőlem, hátha ezzel sikerül megfognom, különben életem végéig csak aludni fogok mellette, vagy végignézem, ahogy valaki más fogja megadni neki az áhított békességet és szerelmet. Ekkor ugrik be a tökéletes momentum arra, hogy előszedjem magamból a romantikus énemet: Jake bulija. Bár eddig megvetettem Jake-et, mert ilyen önző módon veselkedett ezzel a partival kapcsolatban, most mégis örülök neki. Pénteken végre mindent elmondok Angyalnak, hogy évek óta őrülten szerelmes vagyok beléje.

***

     A nap pocsékul telt, mert éreztem, hogy sosem szabadulhatok ki innen. a kedvemhez pedig még hozzátett Jessica önelégült, ámde a többiek számára ártatlannak ható mosolya, Kate szemrehányó tekintete, valamint Jake félbeszakíthatatlan és rémségesen idegesítő érdeklődése, hogy mégis hova tűnhetett el a húga. Egy-egy pillanatban azt hittem, megőrülök.

    Amint lehetőségem adódik rá, kimenekülök a barátaim közül, a lüktető halántékomra szorítom az ujjaimat, és azon imádkozom, hogy elkapjam Angyalt a parkolóban, de Isten csúf játékot űz velem, így mire kiérek a levegőre, már csak azt látom, amint a szerelmem beszáll Kate autójába, aztán továbbhajtanak. Még csak meg sem hallgatott, esélyt sem adott nekem, hogy bármit is mondhassak. Ezek után nem is meglepő, hogy egész nap vegetálok, és szinte nem találom a helyem a családi házunk máskor barátságos falai között. Fuldoklok. Ha a szerelem képes őrültté tenni, hát én az vagyok, mert képtelen vagyok levegőt venni Angyal nélkül.

     Jake első üzenetére ugrok, annyira izgatottá tesz, hogy végre átmehetek hozzájuk, és talán még a buli előtt szembeállhatok Angyallal, de a várt szerencsém elmarad, a dolgok pedig egyszerűen nem akarnak úgy alakulni, mint én szeretném. Ilyen, mikor képtelenek vagyunk alakítani a saját jövőnket. Úgy léptek a legjobb barátom házába, mintha ez lenne a legutolsó pillanat, hogy itt állhatok és szembenézhetek azzal a két emberrel, akik kiskorom óta az életem fontos és szerves részeit alkotják. Félelmetes pillanat, amikor átfut az agyadon, mi mindent veszíthetsz egy rossz lépéssel. Vagy azért, mert rossz emberben bíztál meg, mint én is tettem.
   – Haver, gyere csak ide – int oda Jake. A tévé előtt terpeszkedik, valami hokimeccset néz, mellette papírzacskók sorakoznak, valószínűleg tele italokkal, közben Angyal egy félreeső fotelben ücsörög, és a láttomra ellenségesen lehorgasztja a fejét. Kezdésnek remek, legalább nem néz levegőnek, ez határozott haladás. 
   – Milyen a meccs? – ülök le az Angyal melletti székbe. 
  – Nem nagyon néztem – vont vállat. – Csak rákapcsoltam, hogy ha anya hívna, tűnjünk természetesnek. Rick fél óra múlva átjön segíteni a pakolásban, aztán jöhet a többi – kacsint felém. – Úgy hallottam, Rick hozza a fősulis barátnőit is. Gondolj csak bele, micsoda fogások lesznek – mutat maga elé, mintha állna ott valaki. Angyal undorodva felhorkantott mellettem. 
   – Én is itt vagyok, ha nem zavar – néz csúnyán Jake-re. – És egyáltalán nem érdekel, hogy kit fogsz következőnek felvinni a szobádba. 
   – Csak átmeneti a rosszkedve – legyint a húga felé. 
  – De jó hosszú – vág vissza Angyal, aztán ki is alakul köztük egy szép kis vita, ami az utóbbi időben elég gyakori, mert bár Jake bocsánatot kért Angyaltól, és megesküdött, hogy mostantól minden más lesz, a terv dugába dőlt az első komolyabb megpróbáltatásnál. 
   – Na jó! – áll fel Angyal nagy haddal a szóváltás után. – Én most felmegyek a szobámba, ti meg gondolkozzatok csak tovább azon, hogyan szerezzetek még több nemi betegséget. 
Itt úszik el a második lehetőségem, hogy végre megszólíthassam, de ennek ellenére sem adom fel. Túl nagyot veszítenék vele. 


***

     Két és fél óra múlva már döng a ház a hangos zenétől és zsivajtól.  Három lányt utasítok vissza, akik lelkesen ecsetelik nekem, miként tehetnének boldoggá, de muszáj elszomorítanom őket. Aztán Jessica is feltűnik, s mint aki jól végezte dolgát, vidám vigyorral az arcán jár körbe, folyamatosan engem keres, flörtölget mindenkivel, akivel szembemegy, ez pedig végtelenül feldühít. Angyalt pedig sehol sem látom, hiába kutatom minduntalan.  Egyfajta utolsó esélyként gondolok a mai estére, úgy várom, mint egy utolsó vacsorát.  Tartok tőle, de a tehetetlenségtől csak még jobban félek. Igen, a nagy Isaiah Walker, a nőcsábász, a rosszfiú is fél valamitől, csak épp szeretem titkolni. 

     Egy idő után egyre ingerültebb leszek, leküldök két pohár sört a torkomon, a szájvizem ettől csak még keserűbb lesz. Mikor Jake végre rám akad, már a robbanás szélén állok, és ingerültségemben felemésztem saját magam. Hogy a fenében vagyok ilyen gyáva? 
   – Isaiah, na végre. Ki elől bujkálsz? – nevet rám Jake, a nevetéséből és a testtartásából arra következtetek, hogy már durván beállt. – Gyere, nézd csak, milyen csinos pipikre bukkantam. 
Követem, bár kedvetlenül, aztán meglátom azt a barna hajzuhatagot, amit kerestem, és izgalomba jövök. Végre valahára! 
   – Nézd csak, ők itt Willow és Rebekah – mutat a két tök ugyanolyan szőkeségre, akik vidáman kacarásznak és közrefogják az ittas haveromat. 
   – Örülök, hogy megismerhetlek, Isaiah – mosolyog rám az egyik, talán Rebekah, bár ki tudja. 
  – Ja, aha, én is – dörmögöm, de másfelé tekintek. Angyal a falnak van támaszkodva, domborulataira észveszejtően rásimul a dögös rózsaszín ruhája, kezében egy pohár koktélt fog, miközben nevetve beszélgetnek valamiről Kate-tel, az utóbbi lány azonban inkább szomorúan méregeti Jake-et és a két barátnőjét. 
 – Mit szólnál, ha valahol megismerkednénk közelebbről is? – lép közelebb Rebekah, igyekszik csábos pózt felvenni, de a nyelve nehezen forog. 
   – Passzolok, kösz – rázom le másodjára. 
  – Ugyan, Isaiah, kár lenne lemondani a lehetőségről – fordul hozzám gúnyosan Angyal. 
 – Honnan veszed, hogy nem egy nagyobb falatra várok? – vonom fel a szemöldököm. Angyal elvörösödik és félrekapja a fejét. Hát ez nem úgy sikeredett, ahogy terveztem. 


     Jake belekezd valami hosszú történetbe, amivel le akarja venni a lányokat a lábukról, Kate egy idő után rosszullétre hivatkozva lelép, így Angyal egyedül marad. 
   – Aztán törött bokával is megnyertem a játékot, mert a csapat minden álma ez volt. Ugye, Isaiah barátom? – néz rám Jake. Némán bólintok, de a gondolataim másfelé járnak, minden pillanatot megragadok, hogy vágyakozva nézzek az Angyalomra. Már csak a tökéletes pillanatot kell megragadnom, és talán nyerhetek is. 
  – A csapat pedig tombolt és engem ünnepelt, mert én vagyok a legjobb. Szívesen megmutatom, ha akarjátok – folytatja Jake a nem létező sztoriját. 
   – Nekem megmutathatod, ha szeretnéd – búg az egyik szőke. A másik egyetértően bólogat. 
   – Ebben az esetben, hölgyeim, kövessenek – öleli magához a barátom a két csajt, a lépcső felé terelve őket. Itt a pillanat, gondolom.

     Közelebb lépek Angyalhoz, aki nem is figyel rám, a fejét lehajtva belemerül a gondolataiba. 
    – Angyal – érintem meg a vállát, mire összerezzen. 
    – Mi van? – néz ellenségesen. 
    – Csak beszélni akartam veled – emelem fel mindkét kezem védekezően. 
  – Mégis miről akarsz beszélni? – csattan fel. – Esetleg az új kapcsolatodról szerettél volna tudatni? Vagy arról, hogy a szemembe hazudtál, holott végig sejtettem az igazat? Netán éppen arról, hogy miért van az, hogy mindenféle bűntudat nélkül mellettem alszol, aztán lépsz kettőt, és bedőlsz Jessica ágyába is, mintha semmi sem történt volna? Mond csak Isaiah, miről akarsz beszélni? – kiabál elég hangosan ahhoz, hogy páran odakapják a fejüket. 
   – Gyere velem randira – suttogom, és remélem, hogy Angyal semmit sem hallott belőle. Amikor azonban felemelem a tekintetem, és látom a megkövült arcát, tudom, hogy ezúttal se teljesült a kívánságom.                  

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ez a rész is nagyon tehetséges vagy én nagyon jól irsz kérlek folytasd minél hamarabb

    VálaszTörlés
  2. Úúú, de jó rész lett, várom a folytatását is. Írd meg hamar.

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Egyelőre nem tudok biztosat mondani, de igyekszem, ahogy tudok.

      Törlés
  4. Kérlek siess megörülök ebben a tudatlanságba!! Kérlek siess!:) (

    VálaszTörlés