2017. február 11., szombat

7.Fejezet

Sziasztok, manócskáim. :) Megígértem, hát itt vagyok a hetedik fejezettel, ami Isaiah szemszögéből íródott. Remélem élvezni fogjátok, ahogy megismerhetitek a történet egy pici részét a második főszereplő részéről is. 
Ha tetszik a rész, nyomj egy+1-et, iratkozz fel, vagy írj alul véleményt. 
xoxo Writer Girl ✌❤ 

Isaiah

    Az agyam teljesen leblokkolt úgy harminc perccel ezelőtt, most pedig ott tartok, hogy körülöttem mindenki zsong, csak én vagyok teljesen lefagyva, akár a zombi az élők között. Angyal gyönyörű ma. Meseszép, mint egy földi tündér. Fogalmam sincs, mit tett vele az új barátnője, mégis, csak hálálkodni tudok neki, a lány, aki ma lesétált azon a lépcsőn, be a konyhába, más volt, mint akit eddig ismerhettem, volt benne harci vágy, erő, magabiztosság, és üssenek le, ha a tekintete nem kacérságot üzent, mint aki pontosan tudja, milyen eredményt érhet el az új énjével. Összeugrik a gyomrom, ha a szűk farmerjére gondolok, vagy eszembe jut az a csábító vörösen csillogó szájfénye, ami csak arra vár, hogy valaki lecsókolja onnan. Hogy én lecsókoljam azokról a duzzadt, édes ajkakról. Egy szó mint száz, egy szép napon Angyal lesz a vesztem, ezt megelőlegezhetem magamnak. Sőt, talán már a sírkövemet is elkészíttettem. Isaiah Walker. 1999-2017. Meghalt a legjobb barátja húga utáni epekedésben. Egy igazi romantikus befejezés lenne az amúgy már-már komédiaszámba menő kapcsolatunkban.

     Az emberek jönnek és mennek körülöttem, de sosincs egy kialakult rend. Nem ragaszkodom  a pár órás barátokhoz, és ők is csak a tizenöt perces hírnévért keresnek fel engem. Csak pár olyan ember van az életemben, akik igazán maradnak, ezeknek vagy örvendek, vagy nem. A ragaszkodás valaki olyan fele, akit nem érdekelsz csak veszteséghez vezet. A veszteség pedig fájdalommal jár, néha hatalmas fájdalommal. De ha tudod magad is, hogy akik most melletted állnak, valószínűleg egy óra múlva eltűnnek, miután minden figyelmet megkaptak, amire vágytak, szinte már hozzászoksz az érzéshez. Akik most körbeveszik az autót, beszédre próbálnak bírni, nem annak az embernek a társaságát keresik, aki én vagyok, hanem akinek hisznek ennek. Nem ismerik azt az embert, aki bennem lakozik, nem sejtik a legfőbb, legféltettebb vágyaimat.

    Az egyetlen ember, akit valaha is magamnak akartam, az az a szomorú szemű, megtört lelkű gyönyörűség, akire már a legelső találkozásunkkor ráragasztottam az Angyal nevet. Mert ő egy igazi földre szállt angyal. Alig volt öt éves. Én hét voltam. Születésnapi bulit tartottam, és meghívtam rá Jake-et is, aki hozta magával a húgát. Emlékszem, minden megszűnt körülöttem és csak néztem őt, miközben ijedten kapkodta a pillantását a nála idősebb emberek között. Fehér ruhát viselt, leért egészen a bokájáig. A haja két copfba volt kötve, a végén hatalmas, rózsaszín masnikkal és rózsaszín hajpánttal. A lábán olyan csicsás papucsot hordott, amit a rajzfilmekben a hercegnők. Rajzolt nekem, mert nem volt lehetősége ajándékot venni. Úgy adta oda a kis, színezett képeslapot, akár egy hősnek. Még azóta is megvan az a kép, ami valószínűleg engem akart ábrázolni, és egy focilabdát, képtelen voltam megszabadulni tőle, volt benne valami ártatlan, a rajzban és a lányban is, ami elvarázsolt engem, olyannyira, hogy még azóta se tudtam tőle megszabadulni, mint a méreg, belém ivódott.

    A csengő térit magamhoz, zavartan térek vissza az emlékeim közül. A körülöttem lévő tömeg lassan oszlani kezd, én pedig kikapom a táskám az autóból és a fél vállamra dobom. Ebben a pillanatban egy szőke bombázó lép elém, átkarolja a vállam és feltehetőleg csókot akar adni nekem, csak elkapom a fejem, és unottan nézek szembe Jess-szel, aki lebiggyesztett ajakkal, látszólag sértődötten néz vissza. Jesst ritkán utasítja vissza bárki is, hisz elég csak ránézni, ő biztosan megkaphatja amit akar. Azonban most kivételt kell tennem, ugyanis az égvilágon semmi kedvem sincs most vele foglalkozni.
   – Mi baj van, cukipofa? – karolja át a derekam, a fejét a mellkasomra fekteti, és láthatólag nem is akarja elvenni onnan, pedig nagyon szeretném. Tény, hogy Jessica messze a legdögösebb lány az egész iskolában, ezt sosem titkolta senki, még maga az illető sem. Csakhogy ehhez a csinos külsőhöz egy olyan személyiség társul, amit az ember hosszú távon nehezen tud tolerálni.
   – Csak fáradt vagyok, ennyi – ködösítek, ami mondjuk valamennyire igaz is. Elfáradtam ebben a ideggyilkos életkörnyezetben. 
    –  Azon könnyen segíthetek – ajánlkozik máris. Jessica igazán bevállalós csaj. 
  – Kösz, de hanyagolom – rázom le, aztán besétálok az ajtón, be a terembe. A szemek rám szegődnek, találgatják, hogy vajon ma ki lesz a következő a ,,barátnőim" listáján. A lányok, akik többre is képesek, most igazgatják magukat, hátha felfigyelek rájuk, de én figyelmen kívül hagyom az összes próbálkozást, és egyenesen a táblára szegezem a tekintetem. Nyílik az ajtó, a tanár pedig besétál rajta. Kezdődik az óra. 


***

    Ebédszünetig igyekszem kizárni a kellemetlen tényezőket az életemből, ami elég jól is halad, míg be nem teszem a lábam a menzára. A gimiben az ebédlő az a hely, ahol az ember levetkőzi minden gátlását (időnként szó szerint is), és mocskosul, foggal-körömmel küzd azért, amit akar. Itt farkasörvények uralkodnak, aki a legmenőbb, az ül a legjobb asztalnál. Jelen esetben ennek a kitüntetett helynek a tulajdonosa jómagam vagyok, Jake, Jessica és az utóbbi időben hozzánk csapódott Angyal és a barátnője, Kate társaságában. Ellenkező esetben ha nem sikerül kivívnod az emberek elismerését, maradsz a terem legszélén, a kuka mellett, lúzer bélyeggel illetve. De olyanok is vannak, akikhez eddig sajnálatos módon Angyal is tartozott, akik menzán kívül eszik meg az ételüket, a könyvtárba vagy máshova rejtőzködve. Mindenki harcol, hogy az iskolai tápláléklánc csúcsára jusson, eltiporva mindenkit alatta. Rengetegen buktak is már bele a dicsfénybe, vesztették el a nagybetűs népszerűséget egyik napról a másikra, mára pedig talán senki sem emlékszik rájuk.       

    Az igazság, hogy én sosem akartam a felső polcra kerülni, de megtörtént, akaratom ellenére emeltek oda. És ami a legrosszabb, hogy mindenki elhiszi, hogy jól érzem magam a bőrömben, mindennapjaimat a préda hajkurászásával töltöm, mikor épp nem a hokiedzésem közepette játszom a menőt. Pedig megelégedtem volna a néma ismeretlenséggel is, csak megszabadulhassak a terhektől, amik a vállamat nyomják, és a bűntudattól, ami napról napra szétmarcangol engem. 

    A kivételemmel már mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, érezhető a feszültség a három lány között. Jessica úgy méregeti a szemben ülő két, vidáman, a fejüket összedugva csacsogó lányt, mint aki képes rájuk vetni magát, mint a vad az áldozataira. 
   – Isaiah, bébi, végre – ránt le maga mellé az említett szőkeség, majd a körmeivel a combomon dobolva odahajol, és hosszú, nyálas csókot nyom az államra. – Hiányoztál, édes – búg. Látom, hogy Angyal undorodva kapja félre a fejét, Jess pedig elégedett. Kate súg valamit Angyalnak, mire lányosan nevetni kezdenek. Az étkezőben ülők egy emberként legeltetik a tekintetüket a két lányon. Türköztetem magam, miközben tisztában vagyok vele, hányan is mérik végig most az én Angyalom. Hallottam, miket beszélnek róla, figyeltem órán, és a folyóson is, szerencsére egyetlen olyan jelző sem hagyta el senki száját, aminek hatására meg kellett volna ismertetnem az illetőt az öklömmel. Persze ettől függetlenül még pocsékul éreztem magam, amint azt hallgattam, miként osztják azt a szépséget, amelyet életem végéig nézhetek ugyan, de nem tehetek többet.

    Vágyakozva nézek Angyal felé, el is kapom a tekintetét, de ő ismét félrekapja a szemét, miközben Jake gyilkosan megfeszíti az állát, jelezvén, hogy vagy abbahagyom ezt, vagy végem. Erőnek erejével fordítom el a fejem, de állandóan azon kapom magam, hogy a szemem sarkából bámulom azt a gyönyörűséget szemben velem. Ezúttal Jessnek is feltűnik a dolog, és az asztal alatt a lábamra lép a gyilkos tűsarkújával, én pedig az ajkamba harapok, hogy ne ordítsak rá, miszerint semmi köze, hogy én mit teszek. Néha, ha jobban figyelek, akkor feltűnik, hogy Jessica hajlamos rá, hogy elfelejtse, mi is a kapcsolatunk természete, mert bár jó időnként összejönni vele, és mindketten élvezzük ezeket a pillanatokat, eszemben sincs őt a barátnőmmé tenni, bár nagyon ácsingózik utána. 
Ismét megszólal az evés végét jelző csengő, Angyal pedig szedelőzködni kezd, mint aki sietve el akar tűnni a helyszínről. Kate követi, átkarolja a vállát és kivezeti a folyósora.

    Legközelebb akkor látom őt, mikor hazafele haladunk, de merthogy Jake is jelen van, nem tudok megszólalni, ráadásul a haverom szóval is art, nehogy rossz felé terelődjön a figyelmem. Tűkön ülve várom már a tizenegy órát, s a villanyoltást a Morgen házban, majd a farmerem melegítőalsóra váltva kilopózom a sötét házból. Tudom, hogy Angyal megszokásból állandóan nyitva hagyja az ablakot, történjék bármi is, aminek nem örvendek ugyan túlzottan, de legalább nem történnek betörések a környékünkön.


    Angyal összegömbölyödve fekszik az ágyában. Ahogy figyelem, mint valami kukkoló, megfigyelem, hogy össze-összerándul a paplan alatt, és tudom, hogy rosszul alszik. Bár Angyal valószínűleg tiltakozna ellene, felemelem a takarót, és bebújok melléje, karomat a dereka köré kanyarítva. Azonnal reagál, közelebb húzódik, érzem a zaklatott lélegzetvételét a nyakamon. A fejét a pólómra fekteti, én pedig még szorosabban ölelem. Lágy puszit nyomok az ajkára, és lehunyom a szemem. 
   – Aludj jól, Angyalom – suttogom, lehunyom a szemem, és azonnal elkap az álom, karomban a leggyönyörűbb és legfontosabb dologgal a világon.                                

2017. február 5., vasárnap

Szavazás vége, megvan az eredmény!

Sziasztok, manócskáim. :)
Lehet szidni amiért ilyen embertelen időpontban érkeztem, de az ember hajlamos arra, hogy sokat tervez egy napra, aztán semmi sem lesz belőle. Hát kábé ez lett velem is. De a fő, hogy most mégis itt vagyok, és hagyjuk is a pofázást, térjünk a fontosabb dolgokra. A címből rájöhettetek, hogy lejárt a szavazásra szánt idő, és megvan az eredmény arról, hogy kinek a szemszöge érvényesüljön a következő részben. Igaz, ezzel a címmel olyan az egész, mintha az X Factor döntőjében mondanák be a győztest, de na. Viccet félretéve a közvéleménykutasát szerint Isaiah nyert, nem sokkal mögötte Mackenzie, aztán Jessica, végül Kate és Jake. Tehát akkor ugye Isaiah lesz a következő fejezetben, de ha ennyire szeretné pár ember, majd hozhatok részt mondjuk Jessica részéről is.
Egyelőre ennyit akartam elmondani, várjátok a részt, a héten érkezik, ha minden simán megy.
Addig is puszi, és további szép estét nektek,
Writer Girl :)  

2017. február 3., péntek

ÚJ, ÚJ, ÚJ!

katt ide 
Sziasztok, blogmanócskák. :) Amint az a címből is kitűnik, újabb történet van a láthatáron, egy hihetetlenül cuki külsővel keresztezve. Ezúttal kiszakadtam a gimis környezetből, most egy lány egyetemi évet fogom bemutatni (micsoda változás!). :D Ha valakit érdekelne esetleg a történet, az kattintson a kép alatti kis linkre, ha pedig tetszenek az eddig leírtak, iratkozzatok fel.
UI. Ne felejtsetek el szavazni, még pár napig lehet. A következő rész valószínűleg jövő héten érkezik, hála az egy hetes vakációnak.
xoxo Writer Girl